Már régebben elhatároztam magam, hogy veszek valami gépjárművet magamnak hobbiszinten. Ezt persze még jobban erősítette a tény, hogy @klarky75 is az orrom alá dörgölte a 125Pjét. Tehát a terv meg is volt, venni valami régi autót amivel tudsz bőrkesztyűben stílusosan közlekedni. Mivel a szerelmem a hárombetűs bajor márka, maradjunk a BMW-nél.
Bármi szóba jöhet ami BMW és régi, E12,E28,E21,E30 stb stb. A lényeg, hogy kicsit kelljen kalapálni, ugyanis álmatlanságban szenvedek, éjjelente kalapálnám, hegeszteném, beállítgatnám a szeretett gépet. Volt egy E21, azt el is vitték abban a minutumban amikor elhatároztam felhívom. Volt egy E30 amit megint kár volt felhívni, hamar elvitték a sorhatos 320i-t. Aztán megláttam egy Alpina feliratú, M535i lökhárítós E12-es 520i BMW-t. Nem kellett sok, felhívtuk, sok alkatrész, kicsit bütykölni kell és fényezni. Alváz kilakatolva, alvázvédőzve, motor tip-top, sok alkatrésszel. Ez Miskolcon van, pénteken le is szaladtunk @juhaszmarcival a barátnője kocsijával Miskolcra. A látvány megrázó volt.
Gyönyörű forma, cápa arc, rengeteg alkatrész, sorhatos hang, motor pöpec, altváz valóban javítva, kipufogó valami tákolt valami, viszont a hangja valami eszméletlen volt. DE! Ennyit nem akarok bütykölni, ráadásul még vagy egy milliót minimum rá kell áldozni, hogy büszke legyek a kocsi mellett. Sajnos nem nekem való, viszont jobb sorsot érdemel. Gondoljatok bele, ez a szekér anno felszántotta az utat, megette a gépjárművek 80%-át és a tulajdonos vígan és büszkén tette ki a karját a lehúzott ablakba. Most meg nézzétek mi lett belőle, egyszerűen könnycsepp alakul ki a szemem alá a gondolattól is, hogy ott áll és várja a következő gazdát akinek lesz pénze befejezni és tökéletes állapotra hozni. Addig pedig áll és öregszik és talán meg is hal ott. Egyszerűen nem bírok a gondolattal mit tenni sem, nem fogom magam soha túltenni ezen. Mindenáron hazaakartam hozni, persze csak elméleti szinten. Édesapám is fényt kapott és ő is elszomorodott, hogy lehet hogy ez lesz a sorsa az egykoron tökéletes prémiumautónak. Kissé depis lettem tőle ez tény, de fogjuk rá túl tudjuk tenni magunkat rajta.
Folytattam tovább a keresést, de kissé már kedvtelenül. Találtam egy E36-ot ami piros volt, „zsibedákos” és sorhatos kettő literes motorja van. Ezt igaz édesapám találta, egy órára rá már nem volt fent a hirdetés, na itt már kezdtem pipa lenni. Tatabányán volt egy 318i-s E30 kupé. Bordó szín, bézsbelső. Na mondom lessük meg, reggel elindultunk, kétszer is telefonáltunk a kereskedőnek, mondták, hogy várnak minket. Mire leértünk, megpillantva az autót láttuk, hogy metlakikövön állva, jár a motor. Na, ezt tuti nem miattunk indították be. Nem is. Balassagyarmatról jöttek, a 17 éves fiuknak vették a kocsit. Ilyen nincs, elbasztunk megint egy csomó időt és most már ideges is voltam, persze fatter is harapott, de még kenhető volt a jelleme. Na mondom EGY (1!!!!) kinézett példány maradt, egy 520i, E28-s kódszámmal. 1985 évjáratú a gép, teljesen jó, igaz nincs műszaki rajta. Hibátlan, majd kiderül mi lesz. Addig is izgulok!
