Címkék

hamburger

Blog, Magamról

Burger House

2012-06-16

Komolyan mondom már azt hiszitek műkaja kedvelő vagyok ráadásul egy kis amerikai beütéssel. Pedig higgyétek el, hogy erről szó sincs csak mostanában így jönnek ki a lépések, hogy este nekünk olyan ételt kell ennünk amitől másnaposak leszünk. Tegnap megéhezvén a pici csapat valami flamózóhelyet kellett keresni, botorkálva a városban eszünkbe jutott a Burger House reklámja Cinkotán, és hogy már mióta emlegetjük, hogy “ide majd egyszer be kell ülni”.

Nos tegnap meg is tettük, beültünk a Sashalmi étterembe. Az étlapot nézegetve nagyon vakartuk a fejünket mégis miként kellene elképzelni egy hamburgert méretügyileg illetve ízügyileg meg pláne. Első blikkre rendeltünk egy ételfelkonferálót (folyadék, üdítő) majd kérdezgettük a kedves felszolgálólányt, hogy mekkorák ezek jött is a válasz: “mind normál hamburger méretű kivétel a KingBurger és a BaconKing”. Gondoltam mivel annyira nem vagyok éhes ezért simát kérek, de kimondták azt a szót amire én mindig megcsinálom azt amit elvileg nem (ez igen gyönyörű fogalmazás). “Hang vagy ilyet rendelni” ez nálam olyan mint a Vissza Jövőbe c. filmből a nyuszinak szólítás McFly-nak, azon nyomban harapok rá. De nem csak én haraptam rá, hanem Márton cimborám is. Egy kellemes kis várakozás után meg is kaptuk a hőn áhított rendeléseinket. Nagyot néztünk mert én még ekkorát soha nem láttam élőben, és most a hamburgerről beszélek. Az illata fenségesnek tűnt, aztán első harapásra meggyőződtem arról is, hogy ez valóban jó. Jó ízű hús, nem úgy tűnt mintha valami leértékelt minőségtelen olcsóság lenne, friss buci ami mintha (persze kiemelem a MINTHA szót) igazi vajjal lett volna megkenve. Az összhang fenomenális, maradjunk annyiban, hogy ez a reklám helye volt itt, örülnék neki, ha valaki majd az én leendő vállalkozásomról egy cikket írna, hogy az milyen jó. Le is fotóztuk a kis aranyosakat, a specifikációja egy ilyen kis cukiságnak 30 dkg a Buci és 40 dkg a marhahús, ami elég jól hangzik. És akkor jöjjenek a fotók amik nem adják vissza az élményt és a méretet amit élőben átéltünk.

Legközelebb a KingBacon-t kérjük amiben még van 10 dkg bacon is, Challenge Accepted.

És társaságunk egyetlen hölgytagja egy ilyen szépséges csirketálat evett, én csak egy falatkát ettem abból, de már most tudom, hogy ki nem fogom hagyni ezt a tálat sem. Íme egy az ő tála:

Jó étvágyat mindenkinek!

Blog, Magamról

Agymenés #1 – Burger King

2012-06-14

Mostanában sokat dolgozom, elvagyok foglalva nagyon napközben és sokszor reggeltől este 9-10-ig dolgozunk a “vállalkozáson” (igen még mindig titkos 😀 ), ami persze nem baj, csak a szabadidő lerövidül. Még szerencse, hogy van egy őrült cimborám aki szintúgy rászokott érni 10-től hétköznap is, így vele ellehet menni csavarogni erre arra. Tegnap is így történt, gondoltuk átruccanunk a szomszéd faluba megnézni mi történik ilyenkor (emberhiányunk volt), megnéztük de pont erre a fajta szociális tömegre nem volt szükségünk. Akkor nézzünk át a Pólus Center fele hátha arra van valami, nos semmi érdemleges nem volt ott sem, azon kívül, hogy felállítottak a Pólus parkolójában egy hatalmas sátrat és gondoltuk ott lehet nézni valami foci meccset. Ezt meglátva gyorsan el is iramodunk a környékről, ugyanis nem igazán kultiváljuk a “fodballt”. Na akkor jött a keresztkérdés havertől: “sajnálod a benzint, vagy nem?”, a válasz egyértelműen: “hogy sajnálnám má”. A válasz érkeztével fordultunk is a Nyírpalota útra, hogy benézünk az Örs fele, de kicsit túlfutottunk így a Városliget környékén visszafordultunk. A lényeg a lényeg, hogy megláttuk a Burger King-et és gondoltunk miért ne mennénk be, úgyis nyitva van éjfélig és mi még csak 11 óra 53 perckor gurultunk a “Drive Thru”-ba. Ez a Burger van a Kerepesi és Pongráci út sarkánál, egy köpésre a Puskás Ferenc Satidonoktól (vagy Stadionok vagy Népstadionok). Begurultunk marha értelmes fejet vágva a menütábla elejéig, és néztünk mit Rozi a moziban, ugyanis nem igazán szoktunk ilyen kingekbe’ járni, úgyhogy addig olvastuk a táblát amíg ismerős szavakat nem találunk, meg is lett Sajtburger. El is lett döntve, hogy akkor mitől megy fel a koleszterinünk így közel a másnaphoz, kettő saJBurger. A kedves kolléga aki kiszolgált minket a fizető ablaknál, kérdezett egy olyan kérdést, hogy nem tudtuk, hogy mi a megfelelő válasz rá, de még rendesen visszakérdezni sem tudtunk. Nyájasan ez a kérdés hangzott el: Nem baj, ha Whopper hússal van elkészítve? Ami persze alapvetően nem lett volna baj, amíg Márton meg nem kérdezte, hogy mi a különbség az alapértelmezett sajtburgerhús és a Whopper hús között, mire gyorsan jött a válasz, a Whopper hús nagyobb. El is döntöttük, hogy jól választottunk amikor azt mondtuk, hogy “nem baj, ha nem sajtburgerhús van benne”. Hamar meg is kaptunk a zsákmányt, és azon nyomban kellett egy fotót csinálnunk, mert nem gondoltam volna, hogy Multi csinálhat ilyet, hogy más húst tesz egy teljesen más szendvicsbe. Íme a végeredmény:

Ezek után már semmi érdemleges nem történt, hazajöttünk és beszélgettünk fél háromig utána indultunk is haza.