Tegnap átmentem kenyérért a nagytarcsai pékségbe olyan 11 óra fele, addig barátnőm kiszállt mert megizzadt gyorsan lezuhanyzott. Amikor jöttem vissza kikanyarodott elém a busz a templomnál, de volt egy jó 200 méter közöttünk, kanyarodtam haza balra fele. A kocsmánál (az az átmenetes színezésű objektum) kifordult elém egy ezüst Wagon R, de igencsak bizonytalanul, ráadásul mint az állat. Ugye a busz és közöttem volt a Suzuki, busz megállt és összegyűltünk egy kupacba egymás mögé. Mikor elindult a busz, kielőzte irdatlan furcsán a Wagonos (ekkor már láttam, hogy ismerem az arcot aki vezeti) én is így tettem, de én nem vezetek gyorsan így lemaradtam. Mikor elhagytam a Nagytarcsa táblát már a nagytarcsai kanyarnál voltak a kocsival majd azt láttam, hogy fénycikázás van a távolban (megpördültek), mikor odaértem akkor kászálódtak ki földútról az aszfaltra és ismét úgy bevágott elém, hogy infarktust kapok, porfelhő, ráadásul füst is képződött, mivel olyan kuplung szag van, hogy nocsak. Barátnőm hív, felveszem kérdi hol vagyok, mondom már csak egy kanyar választ el minket, de egy idióta Suzukis most fordul felétek (tudod a „Lajos”), mondja – hol?, ez, ez mit csinál?, ez hülye, befordulok már az árokban állnak. Kiszálltam megkérdezni, hogy mi van, mi történt? Le se merem írni mennyi olyan anyag volt a srácokban amitől a józan élet mókássá válik. Segítettem őket egy doboz cigivel, csupán ennyit szívtak el három perc húszmásod perc alatt, meg segítettem kitolni az autót az árokból. Megúszták…