Tegnap a postaládánkban egy vastag levél csücsült, külföldről érkezett, rengeteg pecsét volt rajta és a feladó ismeretlen. Az első kérdésem az volt, hogy miként lehetséges anonim módon rendes levelet küldeni és mégis ki küldte ezt nekem. A levelet megtartottam és ma kibontottam, nem kellett volna.
Egy régi barátom írta csak és kizárólag nekem, az első mondat ez volt: „nagy baj van, nagyon nagy baj.” El se tudtam képzelni mégis mi lehet ekkora baj, ráadásul tíz év után miért nekem írja ezeket le. Egyszerű a válasz, maximálisan csakis bennem bízik meg annyira, hogy ezt megbírom emészteni, illetve együtt kerestünk régen, gyerekkorunkban választ minden kérdésre. A félelmetes első mondat után azt írta, hogy megtalált mindent amire kerestük a választ és nem fog tetszeni. Jobb lett volna, ha nem keresi meg a válaszokat és él „a rendszer robotjaként”, ahogy ő fogalmazott.
Mondhatnám azt is, hogy mekkora tréfagyáros, micsoda poént talált ki az ijesztgetésemre, de ismerem nagyon jól őt, egy zseni aki nem ismeri azt a fogalmat, hogy tréfa és humor. A levelet olvasva izzadt a tenyerem, gyöngyözött a homlokom és szó szerint a hideg rázott, nem gondoltam volna, hogy ilyen berkekbe kerül. Gyerekkorunkban azon morfondíroztunk, hogy milyen érdekes lenne, ha bábok lennénk ezen a bolygón és valakik néznének minket fentről. Nem hibáztunk mellé tizenévesen, majdnem erről van szó, de igazából más nagyhatalmú emberek szórakoznak velünk.
Ismerjük Duncan Shelley munkásságát? Jessey Ventura ismerős a legnépszerűbb videómegosztókról? Az összeesküvés elméletek és a hihetetlen fikciók durvának tűnnek? Szokjunk hozzá, sajnos majdnem minden igaz, illetve mégsem. A felső kaszt legnagyobb manipulátora kilépve a „munkájából”, leírt majdnem mindent erről a témáról. A barátom pedig megerősítette az elméleteinket, hogy igaz majdnem minden. Engedélyt kaptam tőle, hogy leírhatom ezt a nagyvilágnak, bár én későnek érzem az igazság feltárását, ő nem.
Tegyük fel ez a világ egy óriási színpad vagy film, mi halandó emberek pedig ezen a színpadon élünk és virulunk abban a tévhitben, hogy szabad emberek vagyunk. Nevezzük rózsaszín világnak, ugyanis ami a színfalak mögött zajlik azt nem mindenki képes feldolgozni, legalábbis azonnal nem. Amikor megtudunk egy olyan információt ami nagyobb probléma minthogy – Svájci Frank alapú hitelünk van vagy, hogy megint tologatjuk az asztalon a sárga csekkeket – akkor néhányan legyintenek rá és kinevetik, van aki elhiszi, de morfondírozik rajta és van az a lehetőség, hogy megváltozik az élete ettől. Például a PRISM-ügy, sejtettük, hogy archiválnak és rögzítenek mindent az emberekről, de amint bebizonyosodott így már azért félelmetes a dolog nemigaz?
Muszáj időt kérnem tőletek, vázlatokat és sok-sok jegyzetet kell készítenem a hosszú cikk előtt, mivel nagyméretű olvasmányról lesz szó. Nem kell elhinni, ne vegye senki készpénznek, nem kell emiatt költözni, vegyük fikciónak majd az irományt, így viszont csak egy stresszelős alternatív világról fogok írni. A döntés a kezetekben, illetve a fejetekben lesz. Igyekszem sietni, de nem kapkodni vele, garantálom érdekes lesz, szeretnék majd beszélni a barátommal személyesen is, bár ez nagyobb kihívásnak tűnik mint házilag holdkompot építeni.
Vélemény, hozzászólás?