Pénteken már tűkön ülve írt rám a Szabó G. haverom, hogy mi lenne, ha már tényleg mennék velük az esti vidámparkba, határozottan igent mondtam neki. Hozzá kell tennem, hogy talán egyszer, ha voltam a hazai szórakoztatóparkban, de arra sem emlékszem. Akkor még volt a „hátborzongató” Looping Star, meg az „átfordulós hajó” a Titanic, az még egy remek időszak volt. Sajnos ez megváltozott, bár nem nem biztos, hogy rossz irányban.

Bevállaltuk a dolgot és az estébe nyúló nyitvatartást választottuk, így nagyobb adrenalinlöketet kaphatunk a fényhiány miatt. Remek attrakciók vannak itt, csak nekem marhára hiányzik valami olyan ami van külföldön is, egy kurva hullámvasút, vagy valami ami nem csak pörög meg pörög. Nincs bajom a pörgő dolgokkal, de mivel csak az van azért így bele tud unni az ember. A kedvenc természetesen a hazai búcsúk királya a Break Dance volt és a Dodgem.

Furcsa a hangulata az egész parknak, de ezt már akkor éreztem amikor gyerekként voltam itt. Nincsenek témákba sorolva az adott területek (például kalózos pörgettyű, sok fával megspékelve és az adott témához való dekoráció, kuka, járda stb.), olyan az egész mintha valami építési terület lenne és folyamatosan dolgoznának valamin, de az sosem készül el (mondjuk ez jellemző lenne). Látszik, hogy pénzzsebelés van itt is, nemzetközi jegyárak vannak, ennyi pénzért bármelyik európia parkba belehet menni, csak ugye el kell jutni odáig. Itt van 8 attrakció vagy játék a külföldi parkokban ennyi pénzért 22 legalább. Tehát sikerült ismét alulmúlni magunkat szórakoztatás szempontjából is.

Tegyük félre ezeket a rosszmájúságokat és koncentráljunk a szórakozásra, szerencsére mivel nagy társasággal voltam így sikerült maximálisan kikapcsolódnom, de bármibe lemerném fogadni, hogy egy külföldi parkba ugyanezzel a társasággal hatszor jobban éreztük volna magunkat. Érdekességképpen mutatnék egy videót az egyik játékról, a Polipról. Egy P.O.V (Point of View, az a szög amit látunk mi magunk is) videó lett, muszáj volt megörökítenem a kezelősrác énekét, egész este csak nyekergett a modern diszkózenékre és az ő hangját lehetett hallani a parkban. Óriási hangulatot lökött a játékon ülők ölébe ezáltal, ráadásul ez egy jó marketing. Odacsődül mindenki, hogy ki ez a kappanhangú vagy, hogy karaoke van-e, de aztán felkacag mindenki és rájövünk, hogy ez csak egy jó hecc a kezelősrác részéről. Estére neki adom az este dolgozója címet, ugyanis tesz arról, hogy jobban érezzük magunkat.