Aki nem vak az láthatja, hogy mostanában nem nagyon frissítem a blogot. Ennek több oka is van. Valószínűnek tartom, hogy kiégett ez a blogra való posztolási mániám. A másik indok pedig a változó világban lehet, már nem olvasnak az emberek blogokat, az olvasás fáj nekik így inkább YouTube videókat néznek amiket csak bambulni kell leesett állkapoccsal, nutellás kenyérrel.
Így sajnos megválnék a blogolástól, nem kizárt, hogy visszatérek, de egyelőre maradok megbújva a háttérben. Na persze a sok ostobaságomat nem kell teljes mértékben felejteni, twitteren fent vagyok, ahova azért egészen sűrűn posztolok csiripeléseket.
Tehát egy kis időre, vagy véglegesen búcsút intünk egymástól a blog és én. Szép időszak volt, sokáig kapaszkodtam bele, hogy legalább ez megvan nekem, rá számíthatok, nem dől össze, nem hagy cserben. Kiöntöttem neki a lelkemet, szívemet, búmat-bámat.
Kitudja egyszer még lehet ismét előveszem és folytatom ott ahol abbahagytam.
End
Vélemény, hozzászólás?