Úgy gondoltam, hogy a hetes-századik (700!) bejegyzésemet a világ legjobb színészének tiszteletére szentelem. Számomra (és sok más ember számára) ő volt a legjobb színész, ugyanis a végtelenszer nézhető filmjei, grimaszolásai, drasztikus hangvételű filmjei örök mosolyt csalnak az arcunkra. Nem ismerem annyira az életét, de nem nézte jó szemmel a családja, hogy színészkedett, mivel makacs jellem volt, maradt ezen a pályán amit valljunk be jól tett. Család centrikus kifejezetten nyugodt ember volt, pedig a filmjei alapján azt hinnénk valami idegbeteg kapkodó figura lehetett.
Meg sem bírom számolni hányszor láttam a filmjeit, rátesz egy lapáttal az akkori szinkrongyártás, mindig találok valami apró humort amit belecsempésztek a filmekbe. Gondoljatok vissza a Csendőr nősül című filmjének az elejére, ez a párbeszéd játszódott le:
-Lütyő, udvariasan, tapintatosan, ne legyen semmi felesleges macera!
-Holnap se lesz!
Ezt hirtelen észre sem vesszük, de újra-újra nézve hatalmasat fogunk nevetni, ha észrevesszük. Talán a hatvannegyedik újranézésnél hallottam meg és felsikoltottam. A másik kedvencem a Csendőr és a földönkívüliekben volt hallható, azt inkább kivágom, úgy tréfásabb.
Vagy például Az ügyefogyottból a „dúdolós” jelenet, ilyeneket soha nem fogunk már látni egy színésztől sem. Nem ilyenféle vígjátékok készülnek. Sajnos az alpári irányba megyünk el, magasabb az ingerküszöbe mindenkinek, tehát a poén akkor poén, ha valaki meghal vagy megerőszakolják. Az is szép dolog tőle, hogy rengeteg fimjében visszatérő karakterek és színészek vannak, ezt majd érdemes megfigyelni, olyan módon mint a Bud Spencer, Terence Hill párosnál is.
Rengeteg jó filmje van, én pedig ezzel a pici, rövidke bejegyzéssel tisztelgek a nagy mester előtt. Nincs Takarodj nevű kutyám, nem vagyok Csendőr, de a legnagyobb twiszteletem előtted!
Vélemény, hozzászólás?