Címkék

HUDY

Magamról, Modellezés

Így kezdődött el megint – modellezés

2018-06-03

Tavaly januárban pattant el megint valami a fejemben, hogy nekem távirányítású autó kell és veszek is valami jópofát. Ennek az lett az eredménye, hogy impulzus-vásároltam egy HPI Q32 Truggyt, ami egy kicsi autó nagyon. Hiába ezt elhamarkodtam és hamar tovább is adtam rajta, elajándékoztam egy rászoruló család legfiatalabb sarjának. Túl kicsi volt, nem úgy hat a gravitáció rá, ahogy akartam, így elkezdtem egy nagyobbat nézni. Az egyik hazai webshopban akciós lett a Tamiya TT01 BMW E30 M3 építőcsomag. Nem is szórakoztam, megrendeltem. Kapott plusz csapágyakat – mert a gyáriak műanyagok – festéket és fém kihajtást is. Ennek az összeszerelését már élveztem, de ahogy összeraktam, csalódott voltam. Ez így nem az igazi, nem lehet futóművet állítani rajta csak, ha vesz az ember egy tuning pakkot hozzá. A Tamiya TT szériánál minden ilyen. Műanyag az autó és, ha rendeset akarsz építeni belőle, akkor meg kell vennem az opcionális kiegészítőket. Osztottam szoroztam és sokra jött volna ki, így elkezdtem nézni egy használt versenyre is használható “rollert” (rollernek hívjuk az autó alvázát, elektronika, kerék, szervó nélkül). Rá is találtam egy Team Associated TC6.2 modellre, sok-sok alkatrésszel.

 

 

Ez a TC6.2 egy karbon alvázas, szíjas modellautó, rengeteg kiegészítővel. Akitől vettem – később sokat versenyeztünk együtt – egy kettő órás kiselőadást tartott a beállításokról, kiegészítőkről. Meg is tetszett a versenyzés gondolata és a milliónyi beállítás lehetősége. Párhuzamosan ezzel megvettem az első Traxxas modellemet, egy Slash VXL 2WD-t. Ez a modell egy OffRoad, menetre-kész autó volt, de használtan jutottam hozzá. Ez remek kikapcsolódásnak bizonyult az utcában, a parkban, erdőben. A Traxxasszal mentem előszőr le a helyi RC pályára, a BUHA Racing-re, ami itt van egy köpésre. Viszont itt csak egy szőnyeges, belső pálya volt. Így a nagy Slashnek kicsinek bizonyult, kénytelen voltam beszerezni az Asso-ba elektronikát, távirányítót és akkumulátort, töltővel. Ismét egy hatalmas kiadás, vettem mindent, amit megkívánt a verda.

 

Amint összeállt az On-Road pályaautó ellátogattam a BUHA pályára és gurulgattam ott jó pár órát. Egyik alkalommal háziverseny is volt és második helyen végeztem. Ekkor már nézegettem, hogy hol lehetne itthon versenyezgetni és rátaláltam a KCSD (Kóla-Csoki Derby) rendezvényre. Gondoltam beszerzem a kellő kiegészítőket, hogy tudjak itt futni. Mielőtt ez megtörtént volna, elhívtak a Gulner Gyula Általános Iskolába, hogy menjek oda gyakorolgatni. Ebben az iskolában havonta egyszer leterítik a szőnyeget és összegyűlnek a versenyzők. Időmérőket futnak az emberek, tehát normális verseny nincs, vagy legalábbis amikor én voltam nem volt. Na itt kapott el a gépszíj, megragadott a versenyzés szelleme, a hangulat. Annyira, hogy ebben a kategóriában, amiben indultam első lettem a nyolc induló közül. Igaz odavertem többször az autómat, fadarab állt bele az alváz karbon rétegei közé. Durván nézett ki, kicsit meg is ijedtem tőle. A Gulnerben már a saját magam által fújt kasznival szaladtam. Ez is egy jó sztori lenne, két napig maszkoltuk és festettük a megfelelő polikarbonát Tamiya festékekkel, de nagyon csinos jószág lett.

Majd eljött a hétvége és lejutottam a Kóla-Csokira, ahol második helyezést értem el. Elsőre nem is volt rossz, ez volt az első igazi versenyem és rögtön egy dobogós hellyel zártam, éremmel a nyakamban. Magamban már el is könyveltem végleges hobbinak a modellezést a LEGO gyűjtés, konzolozás, autószerelés és pucolás és Apple szerelem mellett. Sokat jártam a KCSD-re és folyamatosan második és harmadik helyeket szereztem. Közben persze vásárolgattam mindig valami kiegészítőt, kereket, akkumulátort az autóba, hogy legyen tartalék mindenből.

Aztán jött valami. Találkoztam egy márkával, ami megvett kilóra. Sokan versenyeztek ilyen autókkal. Team XRAY. Az ember felmegy a weboldalukra és megakar venni mindent, mert olyan marketinggel és fotókkal adják az autóikat, ahogy azt egy másik gyártó nem teszi. Nem mellesleg Szlovák cég és egy apa-fia viszik az üzletet. Az XRAY logó van az autókon és HUDY pedig a szerszámaikon és kiegészítőiken. Zseniálisan néz ki minden, viszont sajnos ezek az autók és kiegészítők a legdrágábbak (és persze a legmenőbben) a modellezésben. Így jött a Pál-fordulat, el kell adjam a versenyautómat és a Traxxas OffRoad autómat, hogy tudjak venni egy új autót, hordozótáskával, futóműállítópaddal és kiegészítőkkel. Persze túraautóra nem lett volna pénzem (itt már súlyos százezrekről beszélünk), így rendeltem egy Forma 1 autót (ami sajnos csak hátul hajt) és hozzá kiegészítőket.

Ez lett az XRAY X1 2017. Minden másodpercét imádtam az építésnek, jó volt nagyon. Sajnos az anyagiak megkövetelték, hogy ilyen autót vegyek, ha már ragaszkodtam a márkához. Viszont olcsóbb hozzá a futóműállítópad (mert csak az első kettő kereket lehet állítani) és csak egy olajos gátló (lengéscsillapító) van benne. Vettem hozzá sok kereket, gyakorolgattam az Árkád parkolójában, az utcában, mindenhol, hogy tudjam rendesen vezetni. Mivel csak hátul hajt, ezért nagyon nehéz irányítani, nem úgy van, hogy húzóm neki azt megy. Természetesen ezzel is hoztam érmeket haza, de ebben a kategóriában már vért izzadtam egy dobogós helyezésért. Szerettem, imádtam. Talán ezzel az XRAY autóval voltam a legtöbbet a versenyzésben.

Aztán beütött a krach. Elmentem az első MB-re (Magyar Autómodell Bajnokság) és lesérültem. Sajnos. Az első időmérőmön próbáltam felvenni a versenyt a kemény-maggal (az ország legjobb pilótái vannak itt, nagyon küzdöttem, de itt lehet nem lettem volna dobogós), amikor is a pódiumról megpróbáltam leszaladni az autómhoz, de elfelejtettem, hogy magasan állunk a lépcsőn. Meg is lett a baj, úgy kiment a bokám, hogy négy hétig sántítottam és még most is érzem a sérülés helyét. Ez volt 2017 október elején. Aztán jöttek a hírek, hogy más motort és szabályzót kell venni a 2018 évtől az autóba. Ezek kötve vannak a szervezők által és néha gondolják magukat és váltani kell, újat kell venni. Itt elgurult a gyógyszerem és Égi jelnek vettem a sérülést is. Eladtam mindent.

Ezt nem kellett volna. Ugyanis a legjobb márkájú felszerelésem és autóm volt. Egy hét alatt az utolsó anyacsavarig mindent eladtam. Ez ritka ebben a hobbiban. Rengeteg pénz visszajött még úgy is, hogy szinte féláron adtam el mindent. Akkor csapott arcon, hogy egy autó árát locsoltam a hobbiba bele. Viszont az a sok élmény megfizethetetlen volt amiket a versenyeken szereztem. Tehát novemberre már egy szem távirányítós autóm nem volt, egyedül a mini drónjaim maradtak meg.

Idén februárban rátaláltam egy jó vételre a jófogáson. Egy Traxxas Rustler VXL, kiegészítőkkel, szerszámokkal ,akksival és töltővel. Most viszont elhatároztam, hogy ez megmarad és soha nem fogok túladni rajta, mert később megbánnám. Sajnos később kiderült, hogy a motor és szabályzója kicsit beteg az autónak. Elgurult a gyógyszerem és túladtam az autón, DE rendeltem egy ugyanilyen Rustlert amerikából, így egy új autóm lett, sok-sok alkatrésszel, amit tényleg nem adok el. Semmi baja, mindig tisztán tartom, vigyázok rá. Ő az állandó “csapatós” haverom, ha gondolok egyet kimegyek a határba és megfingatom szegényt, nekimegyek mindennek és ugratgatok a buckákon. Tényleg sok Traxxas cuccot rendeltem hozzá, plusz kereket, kasznit, amit gyönyörű rózsaszínre fújtam le, így tényleg maradnia kell.

Aztán jött egy idióta gondolatom. Kell egy karbonalvázas túraautó a polcra dekorációnak, amit ledekkel világítok majd meg. Természetesen egy XRAY-re gondoltam. Meg is vettem az egyik versenyzőtársam T4 2017 autóját, amihez egy valag tuning- és pótalkatrész járt. Ismét elkapott a gépszíj: “nem lehetek ilyen hülye, hogy ennyiért veszek egy díszt a polcra, építsük is meg rendesen, majd néha kijárunk megfingatni a versenytársakat”. Tehát az egyik legnagyobb webshopban elkezdtem bepakolni a kosárba az összes létező HUDY kiegészítőt ami csak kellhet a versenyzéshez.

Erről fogok még írni, hogy mik kellenek a versenyzéshez és az autómodellezéshez, mert nem az autó a legdrágább tétel ebben a sztoriban, még akkor sem, ha az 540 eurós versenyrollert veszed meg. Szóval most itt tartok, hogy van két autóm. Az egyik teljesen menetkész, szépen teszi a dolgát, nem kell aggódnom, ha eltörik valami, mert van egy valag alaktrészem hozzá. Ez a Traxxas Rustler. A másik pedig a polcra szánt T4, amihez szintén sok alkatrészem van, de nincs még távirányítóm és motorom hozzá. Ezeket majd ősszel fogom beszerezni, nyár végén. A legjobb autóba, csakis a legjobb kiegészítők mehetnek, így nem akarok hirtelen egy vackot venni. Tehát ősszel már repeszteni fogok a pályán, az újdonsült versenyfelszerelésemmel. Már most azt üzenem a srácoknak, hogy kössék fel a bajszukat, megizzasztok mindenkit. 😃