Archívum

Magamról, Modellezés

Így kezdődött el megint – modellezés

2018-06-03

Tavaly januárban pattant el megint valami a fejemben, hogy nekem távirányítású autó kell és veszek is valami jópofát. Ennek az lett az eredménye, hogy impulzus-vásároltam egy HPI Q32 Truggyt, ami egy kicsi autó nagyon. Hiába ezt elhamarkodtam és hamar tovább is adtam rajta, elajándékoztam egy rászoruló család legfiatalabb sarjának. Túl kicsi volt, nem úgy hat a gravitáció rá, ahogy akartam, így elkezdtem egy nagyobbat nézni. Az egyik hazai webshopban akciós lett a Tamiya TT01 BMW E30 M3 építőcsomag. Nem is szórakoztam, megrendeltem. Kapott plusz csapágyakat – mert a gyáriak műanyagok – festéket és fém kihajtást is. Ennek az összeszerelését már élveztem, de ahogy összeraktam, csalódott voltam. Ez így nem az igazi, nem lehet futóművet állítani rajta csak, ha vesz az ember egy tuning pakkot hozzá. A Tamiya TT szériánál minden ilyen. Műanyag az autó és, ha rendeset akarsz építeni belőle, akkor meg kell vennem az opcionális kiegészítőket. Osztottam szoroztam és sokra jött volna ki, így elkezdtem nézni egy használt versenyre is használható “rollert” (rollernek hívjuk az autó alvázát, elektronika, kerék, szervó nélkül). Rá is találtam egy Team Associated TC6.2 modellre, sok-sok alkatrésszel.

 

 

Ez a TC6.2 egy karbon alvázas, szíjas modellautó, rengeteg kiegészítővel. Akitől vettem – később sokat versenyeztünk együtt – egy kettő órás kiselőadást tartott a beállításokról, kiegészítőkről. Meg is tetszett a versenyzés gondolata és a milliónyi beállítás lehetősége. Párhuzamosan ezzel megvettem az első Traxxas modellemet, egy Slash VXL 2WD-t. Ez a modell egy OffRoad, menetre-kész autó volt, de használtan jutottam hozzá. Ez remek kikapcsolódásnak bizonyult az utcában, a parkban, erdőben. A Traxxasszal mentem előszőr le a helyi RC pályára, a BUHA Racing-re, ami itt van egy köpésre. Viszont itt csak egy szőnyeges, belső pálya volt. Így a nagy Slashnek kicsinek bizonyult, kénytelen voltam beszerezni az Asso-ba elektronikát, távirányítót és akkumulátort, töltővel. Ismét egy hatalmas kiadás, vettem mindent, amit megkívánt a verda.

 

Amint összeállt az On-Road pályaautó ellátogattam a BUHA pályára és gurulgattam ott jó pár órát. Egyik alkalommal háziverseny is volt és második helyen végeztem. Ekkor már nézegettem, hogy hol lehetne itthon versenyezgetni és rátaláltam a KCSD (Kóla-Csoki Derby) rendezvényre. Gondoltam beszerzem a kellő kiegészítőket, hogy tudjak itt futni. Mielőtt ez megtörtént volna, elhívtak a Gulner Gyula Általános Iskolába, hogy menjek oda gyakorolgatni. Ebben az iskolában havonta egyszer leterítik a szőnyeget és összegyűlnek a versenyzők. Időmérőket futnak az emberek, tehát normális verseny nincs, vagy legalábbis amikor én voltam nem volt. Na itt kapott el a gépszíj, megragadott a versenyzés szelleme, a hangulat. Annyira, hogy ebben a kategóriában, amiben indultam első lettem a nyolc induló közül. Igaz odavertem többször az autómat, fadarab állt bele az alváz karbon rétegei közé. Durván nézett ki, kicsit meg is ijedtem tőle. A Gulnerben már a saját magam által fújt kasznival szaladtam. Ez is egy jó sztori lenne, két napig maszkoltuk és festettük a megfelelő polikarbonát Tamiya festékekkel, de nagyon csinos jószág lett.

Majd eljött a hétvége és lejutottam a Kóla-Csokira, ahol második helyezést értem el. Elsőre nem is volt rossz, ez volt az első igazi versenyem és rögtön egy dobogós hellyel zártam, éremmel a nyakamban. Magamban már el is könyveltem végleges hobbinak a modellezést a LEGO gyűjtés, konzolozás, autószerelés és pucolás és Apple szerelem mellett. Sokat jártam a KCSD-re és folyamatosan második és harmadik helyeket szereztem. Közben persze vásárolgattam mindig valami kiegészítőt, kereket, akkumulátort az autóba, hogy legyen tartalék mindenből.

Aztán jött valami. Találkoztam egy márkával, ami megvett kilóra. Sokan versenyeztek ilyen autókkal. Team XRAY. Az ember felmegy a weboldalukra és megakar venni mindent, mert olyan marketinggel és fotókkal adják az autóikat, ahogy azt egy másik gyártó nem teszi. Nem mellesleg Szlovák cég és egy apa-fia viszik az üzletet. Az XRAY logó van az autókon és HUDY pedig a szerszámaikon és kiegészítőiken. Zseniálisan néz ki minden, viszont sajnos ezek az autók és kiegészítők a legdrágábbak (és persze a legmenőbben) a modellezésben. Így jött a Pál-fordulat, el kell adjam a versenyautómat és a Traxxas OffRoad autómat, hogy tudjak venni egy új autót, hordozótáskával, futóműállítópaddal és kiegészítőkkel. Persze túraautóra nem lett volna pénzem (itt már súlyos százezrekről beszélünk), így rendeltem egy Forma 1 autót (ami sajnos csak hátul hajt) és hozzá kiegészítőket.

Ez lett az XRAY X1 2017. Minden másodpercét imádtam az építésnek, jó volt nagyon. Sajnos az anyagiak megkövetelték, hogy ilyen autót vegyek, ha már ragaszkodtam a márkához. Viszont olcsóbb hozzá a futóműállítópad (mert csak az első kettő kereket lehet állítani) és csak egy olajos gátló (lengéscsillapító) van benne. Vettem hozzá sok kereket, gyakorolgattam az Árkád parkolójában, az utcában, mindenhol, hogy tudjam rendesen vezetni. Mivel csak hátul hajt, ezért nagyon nehéz irányítani, nem úgy van, hogy húzóm neki azt megy. Természetesen ezzel is hoztam érmeket haza, de ebben a kategóriában már vért izzadtam egy dobogós helyezésért. Szerettem, imádtam. Talán ezzel az XRAY autóval voltam a legtöbbet a versenyzésben.

Aztán beütött a krach. Elmentem az első MB-re (Magyar Autómodell Bajnokság) és lesérültem. Sajnos. Az első időmérőmön próbáltam felvenni a versenyt a kemény-maggal (az ország legjobb pilótái vannak itt, nagyon küzdöttem, de itt lehet nem lettem volna dobogós), amikor is a pódiumról megpróbáltam leszaladni az autómhoz, de elfelejtettem, hogy magasan állunk a lépcsőn. Meg is lett a baj, úgy kiment a bokám, hogy négy hétig sántítottam és még most is érzem a sérülés helyét. Ez volt 2017 október elején. Aztán jöttek a hírek, hogy más motort és szabályzót kell venni a 2018 évtől az autóba. Ezek kötve vannak a szervezők által és néha gondolják magukat és váltani kell, újat kell venni. Itt elgurult a gyógyszerem és Égi jelnek vettem a sérülést is. Eladtam mindent.

Ezt nem kellett volna. Ugyanis a legjobb márkájú felszerelésem és autóm volt. Egy hét alatt az utolsó anyacsavarig mindent eladtam. Ez ritka ebben a hobbiban. Rengeteg pénz visszajött még úgy is, hogy szinte féláron adtam el mindent. Akkor csapott arcon, hogy egy autó árát locsoltam a hobbiba bele. Viszont az a sok élmény megfizethetetlen volt amiket a versenyeken szereztem. Tehát novemberre már egy szem távirányítós autóm nem volt, egyedül a mini drónjaim maradtak meg.

Idén februárban rátaláltam egy jó vételre a jófogáson. Egy Traxxas Rustler VXL, kiegészítőkkel, szerszámokkal ,akksival és töltővel. Most viszont elhatároztam, hogy ez megmarad és soha nem fogok túladni rajta, mert később megbánnám. Sajnos később kiderült, hogy a motor és szabályzója kicsit beteg az autónak. Elgurult a gyógyszerem és túladtam az autón, DE rendeltem egy ugyanilyen Rustlert amerikából, így egy új autóm lett, sok-sok alkatrésszel, amit tényleg nem adok el. Semmi baja, mindig tisztán tartom, vigyázok rá. Ő az állandó “csapatós” haverom, ha gondolok egyet kimegyek a határba és megfingatom szegényt, nekimegyek mindennek és ugratgatok a buckákon. Tényleg sok Traxxas cuccot rendeltem hozzá, plusz kereket, kasznit, amit gyönyörű rózsaszínre fújtam le, így tényleg maradnia kell.

Aztán jött egy idióta gondolatom. Kell egy karbonalvázas túraautó a polcra dekorációnak, amit ledekkel világítok majd meg. Természetesen egy XRAY-re gondoltam. Meg is vettem az egyik versenyzőtársam T4 2017 autóját, amihez egy valag tuning- és pótalkatrész járt. Ismét elkapott a gépszíj: “nem lehetek ilyen hülye, hogy ennyiért veszek egy díszt a polcra, építsük is meg rendesen, majd néha kijárunk megfingatni a versenytársakat”. Tehát az egyik legnagyobb webshopban elkezdtem bepakolni a kosárba az összes létező HUDY kiegészítőt ami csak kellhet a versenyzéshez.

Erről fogok még írni, hogy mik kellenek a versenyzéshez és az autómodellezéshez, mert nem az autó a legdrágább tétel ebben a sztoriban, még akkor sem, ha az 540 eurós versenyrollert veszed meg. Szóval most itt tartok, hogy van két autóm. Az egyik teljesen menetkész, szépen teszi a dolgát, nem kell aggódnom, ha eltörik valami, mert van egy valag alaktrészem hozzá. Ez a Traxxas Rustler. A másik pedig a polcra szánt T4, amihez szintén sok alkatrészem van, de nincs még távirányítóm és motorom hozzá. Ezeket majd ősszel fogom beszerezni, nyár végén. A legjobb autóba, csakis a legjobb kiegészítők mehetnek, így nem akarok hirtelen egy vackot venni. Tehát ősszel már repeszteni fogok a pályán, az újdonsült versenyfelszerelésemmel. Már most azt üzenem a srácoknak, hogy kössék fel a bajszukat, megizzasztok mindenkit. 😃

Blog, Modellezés

Traxxas Rustler – Havazás, dagonyázás

2018-02-18

Az utóbbi évben ismét visszatértem a modellezéshez. Tavaly versenyeztem is, komoly felszerelésre és autóra tettem szert, de idő hiányában lemondtam róla az év végén. 2018 viszont úgy kezdődött, hogy muszáj vennem valami nyüstölni-való modellt, mert stresszlevezetésre és mosolyfakasztó tevékenységre szükségem van. Arra pedig egy ilyen Off-Road modell a legjobb.

Az új szerzeményt ki is vittem a szabadba és olyan Traxxas stílusú videót fabrikáltam hozzá.

A videó

Úgy gondoltam, hogy készítek egy ilyen videósorozatot, ahol ötleteket, tippeket adok a kezdő modellezőknek és megosztom az szerelési vagy éppen a szenvedési élményeimet a nagyérdeművel. Jelenleg nincs ilyen csatorna az országban, így a piaci rés meg van, már csak jól kellene csinálni és rendszeresen felvenni az eseményeket. Hátha bejön!

Blog, Hírek

Meghekkelték a blogot

2018-02-13

Volt annak már egy pár hónapja, hogy mutatni akartam valamit egy munkatársamnak a blogon. Mivel biztosra tudtam, hogy itt fent van a kívánt információ, így rákerestem az oldalon. Nos a keresésre kattintva ugrott egy spam ablak az arcomba, de persze a kívánt dolog megkerült. Most jutott eszembe, hogy volt egy ilyen jelenség, így gondoltam befoltozom.

A gond az volt, hogy sokáig csak állt a blog, elhagyva, bejegyzések nélkül. Természetesen az Admin felületen meg ott virított a frissítés gomb, de hát villoghatott, ha feléje sem néztem.

Hirtelen megijedtem, hogy ez szétbarmolta az adatbázisomat és minden link elé beágyazott valami szemetet. Szerencsére nem így volt.

Három WordPress plugin települt fel valahogy (??). Az injectsrc, az injectbody és valami wp-word-“sok szó kötőjel, mégtöbb szó stb.”. Nos, ha ilyet látsz, azonnal töröld mind a három mappát a WordPress/wp-content/plugins mappádból. Módosíts Admin jelszót és nyugodj meg.

Egy oldal hozta le a cikket erről, tehát annyira nem elterjedt támadásról van szó.

Nem mellesleg tudom, tudom. Régen írtam ide akármit is, remélem ez változni fog és majd sűrűbben jövök fel bejegyzéseket írni és frissítéseket nyomkodni ?.

Blog, Magamról

Egy korszak vége

2016-05-07

Aki nem vak az láthatja, hogy mostanában nem nagyon frissítem a blogot. Ennek több oka is van. Valószínűnek tartom, hogy kiégett ez a blogra való posztolási mániám. A másik indok pedig a változó világban lehet, már nem olvasnak az emberek blogokat, az olvasás fáj nekik így inkább YouTube videókat néznek amiket csak bambulni kell leesett állkapoccsal, nutellás kenyérrel.

Így sajnos megválnék a blogolástól, nem kizárt, hogy visszatérek, de egyelőre maradok megbújva a háttérben. Na persze a sok ostobaságomat nem kell teljes mértékben felejteni, twitteren fent vagyok, ahova azért egészen sűrűn posztolok csiripeléseket.

Tehát egy kis időre, vagy véglegesen búcsút intünk egymástól a blog és én. Szép időszak volt, sokáig kapaszkodtam bele, hogy legalább ez megvan nekem, rá számíthatok, nem dől össze, nem hagy cserben. Kiöntöttem neki a lelkemet, szívemet, búmat-bámat.

Kitudja egyszer még lehet ismét előveszem és folytatom ott ahol abbahagytam.

End

Apple, Blog, Magamról

A szimbiózis 2.

2016-04-07

Írtam már egy minibejegyzést arról, hogy mennyire élvezem az almás szimbiózist, de most részletezem kicsit. Azóta szereztem még egy-két almás gadgetet a gyűjteményembe, így ideje részletezni ezeket. Csapjunk is bele.

Régóta szeretnék egy jó médiaközpontot otthonra a filmeknek, sorozatoknak és a zenéknek egyaránt. 2007-ben éreztem, hogy ez a CD, DVD filmezés nem az én stílusom. Nem jó megoldás, cserélgetni kell a lemezeket, porosodnak és a többi. Tudom, tudom, a játékokat viszont dobozosan szeretem. Viszont ez más tészta, ott jobban szeretem megszagolni a virtualitást, érzem, fogom és rápillantok a lemezekre/játékokra minden egyes nap. Tehát kellett egy ötlet, miszerint valamilyen egyéb megoldás kell a digitális filmjeim tárolására és nézésére. Jöttek a Médiacenterek, különböző lejátszók, maradtam a popsimon, nem ugrottam bele egyikbe sem.

Aztán 2008-ban jött a robbanás, megvettem az első iPhone-om. Itt kezdődött a pénztárcám vége és egy másik új világ kezdete. Imádtam, hogy arra a kis valamire rácsúsztathatom a filmeket, borítóval, leírással, szereplőlistával, ráadásul milyen szépen tálalta ezt maga az eszköz.

Így tehát majdnem kész volt a terv, csak vártam egészen idáig, hogy meglegyen a megfelelő anyagi háttér ezekhez. Meg is lett. El is ment egy átlagember sok-sok havi fizetése plusz az enyém is ezekre a “baromságokra”. Tavaly bolondultam be durván amikor jött édesapám születésnapja (ez júliust jelent) és elkezdtem vásárolni ész nélkül a cuccokat. Listázva ezeket:

  1. iPhone 4S fehérke – édesapámnak
  2. iPad 1st gen – édesanyámnak
  3. iPad Air – édesapámnak
  4. iPhone független – Az első szériás, alias 2G, olcsóér’ volt és működik is.
  5. Macbook Pro – “Lepadlózott” verzió
  6. Apple TV 3
  7. iPhone 6 – 64GB Gold(ie) független
  8. iPhone 3GS
  9. Apple Watch
  10. iPhone 3GS (ez még nem jött meg, ez vadi új)
  11. Apple TV 3 – igen, megint, ahány TV annyi almás stream eszköz
  12. iPhone 3G – független fehér, kicsit pukk
  13. iPhone 3GS – fekete, nem független, viszont szép állapotú
  14. iPhone 3GS – fehér és független AliExpressről
  15. iPhone 6s független Rose Gold, iPhone 6 lett erre cserélve, vadi új
  16. iPad Mini 3 – akciós volt az iStyleban, ennyiért, ingyen volt – édesanyám születésnapjára kapta
  17. iPhone – megint egy 2G, ez Szerbiából van, köszi Géza!
  18. Kiegészítők: Smart Cover iPadre, kábelek, fülhallgatók, tokok természetesen mind Apple

alma-gyujtemeny

Tehát alig egy év alatt keményen felduzzadt az Apple gyűjteményem. Lett egy 2TB külső merevlemezem amin a filmjeim és sorozataim vannak. Ez sajnos a mai nappal be is telt, nincs egy kilobájtnyi hely sem rajta. Kell vennem még egyet, vagy egy 3 vagy pedig egy 4 TB kapacitásút. A nagyobbra mennének a filmek a kisebben lennének a sorozatok és az egyéb fájljaim.

A filmjeimet amik eddig voltak, azokat ki kellett kukáznom. Nem olvasta be az Apple TV a könyvtáramat azokkal, pedig mp4 fájlokra konvertáltam át őket. Csakhogy volt egy rossz kiadása a Handbrake eszköznek Windowsra, ami rosszul készítette el a fájlt, így a több mint 1000 filmből álló gyűjtemény a virtuális temetőben végezte. Viszont!

almak-alkatreszek-iPhoneok

Sikerült egy új eljárással, konvertálás nélkül, úgynevezett remuxolással új filmekre szert tennem. Ez az eljárás 3-4 percet vesz igénybe filmenként. Kizárólag konténerváltás történik, illetve az AC3 (igaz az az ominózus) hangot AAC hangra alakítja a szoftver. x264 kódolású mkv fájl kell hozzá és az iFlicks program OSX-re, biztos van Windowsos alternatíva, de nem találtam sajnos. Ezzel a programmal cirka egy hónap alatt 520 filmet tettem a gyűjteménybe, relatíve majdnem “kész” vagyok. Csak sajnos a helyhiány, az megint fenyeget.

Miként is megy ez? Van a Macbook bácsi, van a külső merevlemez néni akik össze vannak kapcsolódva, fut az iTunes és az otthoni megosztás, így bármelyik eszközömről látom a filmjeimet, zenéimet, sorozataimat. Sajnos mennie kell a gépnek ahhoz, hogy lássuk a fájlokat, vagy hogy le is játsszuk őket. Van egy Wake on Demand nevű kis tulajdonsága az OSX-nek, mégpedig, hogy alvó módból is tudod használni az otthoni megosztást, így a gép csak pihizik, de a fájlok átsuhannak rajta. Sajnos az én routerem nem mindig támogatja ezt a feature-t, ugyanis a routeren keresztül adják ezt a jelet az eszközök a gépnek. Ez egy Sleep Proxy, de az én TP-link routerem nehezen eszi meg, nem is találtam leírást a dologról. Egy biztos, az almás routerben benne van, tehát kell egy ilyen is majd. Fene beléjük…, de ez már a vége a dolognak.

Lassan összeáll a tökéletes médiacenterem és nagyon várom már, hogy ez beteljesüljön.

Apropó, az iPhone 6 akkora durranás volt nekem, mint anno az iPhone 4. Gyors, szép, tetszik a kijelző és nagyon vékonyka, ráadásul az akkumulátor mennyei. Végre nem kell naponta kétszer tölteni a telefont.

iPhone-6-goldie

Igaz az iPhone 6 készüléket alig egy hónapig élveztem, ugyanis lecseréltem egy vadi új iPhone 6s-re, természetesen az új színt vettem meg belőle (Rose Gold). Gyönyörű, hihetetlen gyors kis eszköz ez, sok-sok beszélgetés után megvitattuk, hogy kész van a mobil. Relatíve nincs hova tovább szerintem. Így várom a nagy marketinget az idei mobilhoz is ( nem az SE-hez, az okkal lesz majd népszerű).

Az óra még mindig úri huncutság, az Apple TV az királyság. Viszont már érik az iPad 4 cseréje, várom a márciusi keynoteot és az Air 3-mat, tuti beleugrok egy nagy modellbe és akkor édesanyám megkaphatja az enyémet. Hamar kinőtte az ő első generációs iPadjét. Pedig soha nem volt oda a számítástechnikáért, de szerette volna megnézni az őt érdeklő témaköröket, csak neki bonyolult volt egy kompjúter erre, viszont egy tablet tökéletes neki. E-mailezik, netezik, képeket küld, bohóckodik és szereti. Örülök neki nagyon.

iPhone-torony

Ennyit számít, ha egyedül van az ember, nem kell költeni a nőjére, meglepni és elhalmozni minden olyannal ami ennyibe kerülne mint amit én most ezekre a cuccokra költöttem. Badum-tsss