Blog, Kütyük, Szórakozás, Technológia

Okos otthonkodás – avagy egy évnyi szívás meghozta az eredményt

2018-11-24

Tavaly úgy gondoltam, hogy a TV tartó szekrényembe elhelyeznék egy RGB Ledet, viszont azt mobilról szeretném irányítani. Jöhetett a kutatómunka, lefekvés előtti olvasgatás, tanulás és AliExpresses rendelés. Mindent akartam egyszerre, de mégis nehéznek tűnt az összes megoldás, sok pepecseléssel és kódolással. Volt itthon egy ESP8266 Wi-fi mikrocsipem, amit anno egy YouTube videó miatt vettem, hogy zavarjam a céges vezeték-nélküli hálózatot.

Mondjuk ez a sztori megérne egy külön blogbejegyzést, nagyon jól sikerült. Egy hétig sakkban tartottam a kollégákat és a szerencsétlen rendszergazda kollégát is ugráltatták miattam a kedves, netmentes munkatársak.

Tehát volt ez a mikrocsipem, gondoltam ráheftölöm az RGB Led szalagot és ennyi, majd valahogy megoldom egy kóddal. Sajnos nem. Ez a kis ESP8266 csak kliensként tud működni szinte, ráadásul az, hogy az Apple HomeKittel is menjen az szinte lehetetlenség volt. – Ilyenkor eltelt jónéhány hónap mert mindig feladtam, de aztán bumeráng szinten visszatértem mindig hozzá. – Jöhetett a következő lépés.

Home Assistant és Homebridge, az előbbi egy nyílt-forrású, böngésző-alapú nagyon okos kis szoftver, az utóbbi pedig az Apple HomeKit kütyüit képes emulálni. Ehhez viszont kellett egy Raspberry Pi mert kell ezeknek az erőforrás és tárhely is. Nos, elszaladtam egy Hardveraprós kollégához és megvettem a kis Pi Zero W változatot, ami bőven elegendő erre a projektre. Ez megint egy adag szívást vont maga után, Headless módban kellett telepítenem a Rasbiant, mindenféle egér, billentyűzet és monitor rákötése nélkül. Már nincsenek a házban ilyen dolgok, amióta megvettem az iMacet, így megint beletenyereltem egy bonyolultabb procedúrába. Természetesen megoldható minden, de egy hetet ez is elvett az életemből.

Sikerült életre kelteni a kis emulált HomeKitet, itt már kezdtem jobban érezni magam. Nos, első körben az Samsung TV-met “okosítottam” meg a Raspberryvel, tudom ki- és bekapcsolni, illetve a hangerőt is tudom szabályozni a mobilról, tabletről és asztali gépről. Természetesen Siri néni is megtudja nyomni a virtuális gombokat, hihetetlen az egész.

Visszatérve a Ledre, ami a lényeg volt, az nem jött össze még ekkor sem. Ugyanis ezekkel a kis ESP8266 modulokkal nem tudtam elboldogulni. Az Arduino projektek nem olyanok voltak, mint amilyenek nekem kellettek, így ekkor már gyógyszer elgurulás után megrendeltem a Magic Home Led vezérlőt, nevetséges összegért (7$). Az ESP8266 2.3$, tehát csak nyerészkedni akartam az egészen, de nem sikerült. Amint megérkezett a Magic Home vezérlő, hozzáadtam a Homebridge-hez a megfelelő plugint és már működött is a dolog. Semmi macera nem volt, lekértem a kontroller IP címét a routertől, beírtam a Homebridge konfigurációs fájljába , kapott egy sudo rebootot a kis Pi és ennyi.

És akkor jöhet az áttörés, a tegnapi nap. Mivel van négy darab esp modulom, meg találtam itthon egyedileg címezhető WS2811 ledszalagból öt métert, gondoltam a redditen kérek segítséget. BOOM, jött a válasz. McLightning szoftver okosság, amit az Arduino keretrendszerben írtak meg. Csak fel kell tölteni a modulra, bekötni a Led szalagot és megy is.

Néhány lépésben ez így működött:

  1. Arduino programban feltöltöttem a kódot
  2. a kis modul újraindult és készített egy Wi-fi hálózatot
  3. a hálózatra fellépve ki kellett választani az itthoni vezeték-nélküli hálózatot és begépelni a jelszót
  4. ismét újraindul a kis ketyere
  5. meglessük a kütyü IP címét és beírjuk a böngészőnkbe
  6. ott is van minden lehetőségünk, színválasztó karika, effektek tömkelege és a többi nyalánkság

Azért ez nem semmi, no. A másik szívás a Led szalag bekötése volt, amit ideiglenesen egy szétbarmolt 12 voltos szivargyújtós USB töltővel oldottam meg, amit @juhaszmarci adott nekem. Kihagytam egy-két dolgot a leírásból, mert nem volt a szekrényben 1000 mikrofarados kondi, vagy 5 voltos léptetőm, de megy ezek nélkül is. A biztonság kedvéért, ha elhagyom a házat, akkor mindig kihúzom a tápot a konnektorból. Sajnos az a kínai szivargyújtós táp annyira papírnak néz ki, hogy félek felügyelet nélkül hagyni ezt.

Ez lett az egyedileg címezhető Led szalagom az ágy köré. 5 méter, 30 Led méterenként, 12 voltos 3 amperes tápocska (tudom, hogy határeset, maximum fényerőn el is dobja magát szerencsétlen) és a kis esp8266. A végeredmény brutális! Elképesztő, imádom! Iszonyú gyorsan reagál a kapcsolásokra és nagyon szép effektusokat tud. A Homebridge a rainbowCycle paranccsal kapcsolja be a szalagot, mert ugye az Apple Homekitje egy irdatlan buta valami, mert csak színt és fényerőt tud állítani. Miért is csodálkozunk ezen.

Természetesen ezeket meg lehetett volna oldani egy szaros Philips Hue-val, vagy egyéb Plug and Play Third Party gyártóval, de miért tennék ilyet, ha a véremben van a szenvedés, illetve a szenvedély a tákolás iránt? Nem mellesleg egy Philips Hue árából veszek 50 méter ilyen szalagot, 10 ESP modult, Raspberry Pi-t házzal és memóriakártyával és körbetekerem a kurva házat vele.

Dióhéjban így néz most ki a szetáp:

  • Raspberry Pi Zero W a csodaszép kis házacskájában az iMac mögött pislog mindig, amit persze azonnal indul, amint áramkimaradás van. Ezen megy a Homekit emuláló Homebirdge
  • A Magic Home vezérlő egy fing, egy amperes táppal a TV-m alatt.
  • A Samsung TV vezérlő pluginje a Homebridgebe integrálva.
  • A legújabb tákolmányom, az egyedileg címezhető ledszalag az ágyam élére tapasztva egy ESP modullal.

A következő projektem a garázsajtó és kapunyitó integrálása lesz, szerintem az is lesz egy- két hét mire rátalálok a legmegfelelőbb megoldásra, de szerintem megoldható.

Néhány hasznos link és információ a kis privát jegyzetemből.

  • Raspberry Pi Zero W – Ez az agya a Homebridge-nek vagy Home Assistantnak
  • Raspberry Pi Zero Case – Ebbe tesszük a kis Raspberryt, hogy legyen pofája is a dolognak
  • Micro SD kártyát nem linkelek, de kelleni fog a Raspiba, illetve érdemes kis hűtőbordát tenni a chipekre. És persze kelleni fog egy Micro USB kábel megtáplálni a Raspikát.
  • Magic Home controllerből többféle van, a Wifiset szemeljük ki magunknak, illetve ebből is kétféle van, az 5050 sima RGB Ledszalaghoz, illetve a címezhetőhöz. A címezhetőt néha Pixel controllernek hívják, de ott lesz a nevében a WS2811 és WS2812B szócska is.
  • ESP8266 megint egy olyan dolog, amit bárhol megtalálhattok, mindegy melyiket veszitek. Én is a legolcsóbb vackot vettem.
  • Led szalagból ismét mindegy mit vásároltok, mindegyiket rá lehet kötni a modulocskára.
  • Homebridge és Home Assistant
  • Homebridge pluginok és kiegészítők

YouTube videóhttps://youtu.be/qAhoyQlJwPI

Blog, Hírek, Technológia

Ráncfelvarrás 2018

2018-11-11

A weboldalam történelmében sokszor volt már sablon csere, volt amit én tákoltam össze, volt amit meglévő témából cincáltam szét és faragtam a saját ízlésemre. Most sincs ez másképpen, igaz ez a téma már egy vagy két éve fent van. Viszont a mai napig nagyon tetszik, megfelelően letisztult és csinos. A kor követelményeinek megfelel, itt-ott faragtam rajta, főleg a motorháztető alatt lévő kódon.

A logó az kész volt, azon sokat dolgoztam és gondolkodtam viszont három éve tökéletes állapotban van. A színe is pont jó, szeretem a türkiz színt. Tehát a logóval nem kellett bíbelődni. Amikor anno ezt a sablont kerestem, akkor az volt a kritériumom, hogy egy letisztult, modern, oldalsáv nélkül is jól mutató blogsablon kell. Így esett a választásom erre a Hemlock nevezetű Themeforestes témára. Megvettem, tiszta-sor.

Mint láthatjátok a fő alkotóelemek a lábazatban találhatóak. Kimondottam szeretem, hogy ekkora footer van és ilyen jól néz ki. Nem tudom megunni, szerintem le sem fogom cserélni ezt a sablont soha. Egyik az, hogy sokba került, a másik az, hogy tényleg megfelel a kor dizájnkövetelményeinek. Egy nagy bajom volt, hogy a Font-Awesome-ban nincs Coub ikon, próbálkoztam egyedi ikont betenni a helyére, de feladtam. Így egy Spock kapitányos kéztartással helyettesítettem a Coubot. Megjárja.

A Flickr widgettel küzdöttem a footerben, nem találtam meg a megfelelő kiegészítőt, ami rendesen mutatja a feedet, vagy nem lehetett középre igazítani és pixelesek voltak a képek. Ezt is helyettesítettem egy másik Pluginnel. A Twitter szintén tákolt WP to Twitter kiegészítő, amit magamnak kellett berhelni, hogy magyar dátumot is tudjon, illetve a Követés gomb a megfelelő feliratot írja ki.

Tehát ezt a 2018 évet ezzel a sablonnal zárjuk és így indulunk neki a 2019-nek. A másik gond a fertőzés volt. Sajnos nem vettem észre, de rendesen beinjekciózták a WordPress-t és szét lett barmolva az adatbázis is. Kikerült a jelszavam, így mindenhol cserélnem is kellett, gáz volt nagyon. Ez egy buta WordPress security backdoornak köszönhető, az én blogom meg sokáig futott azon a verziószámon.

Egy szónak is száz a vége, szokjatok hozzá ehhez a sablonhoz. Jól mutat mobilon, tableten, órán, laptopon, TV-n, asztali gépen a hűtőszekrényen. Maradtak az apró kis fancy utalások, linkelgetések és cikkek.  Köszönöm, hogy engem olvastál vagy olvasol 😊.

Blog, Játékok, Xbox One

Az év játékai 2018

2018-11-11

Far Cry 5 – 2018. március 27.

Forza Horizon 4 – 2018. október 2.

Red Dead Redemption 2 – 2018. október 26.

Mostanában nem volt sok időm blogolni, meg ugye már keresztet is vetettem rá, de azért legbelül mindig szívesen vetnék néhány karaktert a virtuális naplómba, így most egy kis frissítés következik. Az elmúlt két évben beszereztem egy 4K TV-t és a hozzá való Skorpió kiadású Xbox One X konzolt, ami tökéletes szimbiózisban él a legújabb KKKK szabvánnyal. Ennek függvényében illett beszerezni néhány “stuffot” is, ami képes megfelelő látványt biztosítani a konzolon és TV-n (igen, tudom, hogy fordítva fogalmaztam meg).

Idén nem sokat játszottam, igen ez a korral is jár, már annyira nem érdekelnek a játékok. Viszont, ha érdekel, akkor az mindig a AAA példányok, nincs kedvem csalódni a kisebb stúdiók játékaiban.

Nézzük milyenek lettek ezek.

Far Cry 5

A Far Cry széria mindig egy zseniális alapmű a videójátékok között is. Van egy hatalmas, szabadon-bejárható területünk, megspékelve állatokkal, növényekkel és élettel. Ráadásul mindig remek sztorit görbítenek alá, hogy fenntartsák az érdeklődést a végkifejlet iránt.

Én élveztem minden percét, jó volt ez a hibbant szektás körítés, a beteg, elvont küldetések és szépen lettek csepegtetve, ahogy az előző részekben is tették. A vége pedig arcon csapott, tapsoltam ismét a kis fotelecskémben, amikor elérkezett a készítők listája.

Az év játéka sajnos nem lesz, mert már el is felejtette mindenki, hogy idén jött ki, de számomra benne van a legjobb listában.

Forza Horizon 4

A Forza Horizon széria az én szívem csücske. A cím amiért érdemes ezen a zöld platformon lenni. Anno a Test Drive Unlimited adott ilyen szabadságérzetet, mint most a Horizonok. Persze már nem egy liga a kettő, ugyanis a Horizon széria a második résszel úgy elszárnyalt a konkurens, árkád astóversenyjátékok mellől, hogy azt a Hubble teleszkóppal nem lehet észrevenni.

Ez a negyedik pedig szintén fantasztikus lett. Egy cimborámmal szoktam gurulgatni benne, de az első két hétben egy mondatot hajtogattunk, mint valami papagáj: “ez csodálatosan szép b***meg”. Az irányítás is más lett a harmadik részhez képest, kicsit nehezebb lett, ami persze csak jó a kihívás miatt. Rengeteg csodálatos autót vonultattak fel benne és persze jönnek a kiegészítők és autók a játékba.

Az Ultimate kiadást vettem meg, ugyanis az előző részekből is mindig a legbőségesebb kaidást választottam, nekem kell minden. Nemrég fejeztem be a játékot, egy achievement hiányzik, ami persze bugos és nem tudom kiszedni. Körülbelül 10 autó nincs még meg, de ennek ellenére be szoktam tenni a lemezt, hogy guruljak egy Góliát kört és ámuljak a látványvilágon.

Természetesen toplistás a játék, nincs még egy hasonló autóverseny, ami hasonló lenne, nem hogy még jobb.

Red Dead Redemption 2

A végére hagytam a legdurvább technológiai csodát, a Rockstar Games új üdvöskéjét, a vadnyugati GTA-t, ahogy sokan emlegetik. Sokat nem tudtam vele játszani, de hihetetlen a látványvilága, brutális a fizika és a rengeteg interakció amit magában foglal. Lüktet a világ, lélegzik minden, szaladgálnak a mókusok, a lovad véletlenszerűen ürít, eszenek-isznak az vadak és az emberek is jönnek-mennek, beszólogatnak, kötözködnek a játékban. Képtelenség megismerni 30 óra alatt a játékot, mindig mutat valami újat.

Nem is kérdés, hogy ő lesz az év játéka, de ezt már két éve is megmondtam. Egyszerűen olyan magasra tették a lécet ezzel a címmel, hogy képtelenség megugrani egy ilyet. A hangokat és a párbeszédeket annyira jó hallgatni, hogy ezt ki kellene adni Original Soundtrack lemezen.

Meglehetősen lassú a játékmenet, nem egy rohanó világ volt az, ezt tökéletesen tudták reprodukálni, rengeteg szerepjátékos elem van benne, amit kicsit bánok, de nem zavar különösebben, megszoktam.

Akinek van konzolja az mindenképpen vegye meg ezt a címet, megérdemli a teljesárat. Ezt látni kell, játszani, nem lehet leírni és elmondani. A videók sem adják vissza az élményt.

Tehát idén ezeket játékokat sikerült bezsákolnom, a pilledős időszakokat volt mivel elütnöm és ezek tényleg a jó címek. Még gondolkodom a Just Cause 4 részén, de ha azt nézem, hogy a teljes csomag annyiba kerül mint a fent említettek, akkor nem éri meg. Nem egy liga, csak egy ökörködős, agyatlanság, ami persze mindig vicces.

Aki tudja, szerezze be ezeket a címeket, nem fog csalódni. Jó játékot kívánok mindenkinek!

Magamról, Modellezés

Így kezdődött el megint – modellezés

2018-06-03

Tavaly januárban pattant el megint valami a fejemben, hogy nekem távirányítású autó kell és veszek is valami jópofát. Ennek az lett az eredménye, hogy impulzus-vásároltam egy HPI Q32 Truggyt, ami egy kicsi autó nagyon. Hiába ezt elhamarkodtam és hamar tovább is adtam rajta, elajándékoztam egy rászoruló család legfiatalabb sarjának. Túl kicsi volt, nem úgy hat a gravitáció rá, ahogy akartam, így elkezdtem egy nagyobbat nézni. Az egyik hazai webshopban akciós lett a Tamiya TT01 BMW E30 M3 építőcsomag. Nem is szórakoztam, megrendeltem. Kapott plusz csapágyakat – mert a gyáriak műanyagok – festéket és fém kihajtást is. Ennek az összeszerelését már élveztem, de ahogy összeraktam, csalódott voltam. Ez így nem az igazi, nem lehet futóművet állítani rajta csak, ha vesz az ember egy tuning pakkot hozzá. A Tamiya TT szériánál minden ilyen. Műanyag az autó és, ha rendeset akarsz építeni belőle, akkor meg kell vennem az opcionális kiegészítőket. Osztottam szoroztam és sokra jött volna ki, így elkezdtem nézni egy használt versenyre is használható “rollert” (rollernek hívjuk az autó alvázát, elektronika, kerék, szervó nélkül). Rá is találtam egy Team Associated TC6.2 modellre, sok-sok alkatrésszel.

 

 

Ez a TC6.2 egy karbon alvázas, szíjas modellautó, rengeteg kiegészítővel. Akitől vettem – később sokat versenyeztünk együtt – egy kettő órás kiselőadást tartott a beállításokról, kiegészítőkről. Meg is tetszett a versenyzés gondolata és a milliónyi beállítás lehetősége. Párhuzamosan ezzel megvettem az első Traxxas modellemet, egy Slash VXL 2WD-t. Ez a modell egy OffRoad, menetre-kész autó volt, de használtan jutottam hozzá. Ez remek kikapcsolódásnak bizonyult az utcában, a parkban, erdőben. A Traxxasszal mentem előszőr le a helyi RC pályára, a BUHA Racing-re, ami itt van egy köpésre. Viszont itt csak egy szőnyeges, belső pálya volt. Így a nagy Slashnek kicsinek bizonyult, kénytelen voltam beszerezni az Asso-ba elektronikát, távirányítót és akkumulátort, töltővel. Ismét egy hatalmas kiadás, vettem mindent, amit megkívánt a verda.

 

Amint összeállt az On-Road pályaautó ellátogattam a BUHA pályára és gurulgattam ott jó pár órát. Egyik alkalommal háziverseny is volt és második helyen végeztem. Ekkor már nézegettem, hogy hol lehetne itthon versenyezgetni és rátaláltam a KCSD (Kóla-Csoki Derby) rendezvényre. Gondoltam beszerzem a kellő kiegészítőket, hogy tudjak itt futni. Mielőtt ez megtörtént volna, elhívtak a Gulner Gyula Általános Iskolába, hogy menjek oda gyakorolgatni. Ebben az iskolában havonta egyszer leterítik a szőnyeget és összegyűlnek a versenyzők. Időmérőket futnak az emberek, tehát normális verseny nincs, vagy legalábbis amikor én voltam nem volt. Na itt kapott el a gépszíj, megragadott a versenyzés szelleme, a hangulat. Annyira, hogy ebben a kategóriában, amiben indultam első lettem a nyolc induló közül. Igaz odavertem többször az autómat, fadarab állt bele az alváz karbon rétegei közé. Durván nézett ki, kicsit meg is ijedtem tőle. A Gulnerben már a saját magam által fújt kasznival szaladtam. Ez is egy jó sztori lenne, két napig maszkoltuk és festettük a megfelelő polikarbonát Tamiya festékekkel, de nagyon csinos jószág lett.

Majd eljött a hétvége és lejutottam a Kóla-Csokira, ahol második helyezést értem el. Elsőre nem is volt rossz, ez volt az első igazi versenyem és rögtön egy dobogós hellyel zártam, éremmel a nyakamban. Magamban már el is könyveltem végleges hobbinak a modellezést a LEGO gyűjtés, konzolozás, autószerelés és pucolás és Apple szerelem mellett. Sokat jártam a KCSD-re és folyamatosan második és harmadik helyeket szereztem. Közben persze vásárolgattam mindig valami kiegészítőt, kereket, akkumulátort az autóba, hogy legyen tartalék mindenből.

Aztán jött valami. Találkoztam egy márkával, ami megvett kilóra. Sokan versenyeztek ilyen autókkal. Team XRAY. Az ember felmegy a weboldalukra és megakar venni mindent, mert olyan marketinggel és fotókkal adják az autóikat, ahogy azt egy másik gyártó nem teszi. Nem mellesleg Szlovák cég és egy apa-fia viszik az üzletet. Az XRAY logó van az autókon és HUDY pedig a szerszámaikon és kiegészítőiken. Zseniálisan néz ki minden, viszont sajnos ezek az autók és kiegészítők a legdrágábbak (és persze a legmenőbben) a modellezésben. Így jött a Pál-fordulat, el kell adjam a versenyautómat és a Traxxas OffRoad autómat, hogy tudjak venni egy új autót, hordozótáskával, futóműállítópaddal és kiegészítőkkel. Persze túraautóra nem lett volna pénzem (itt már súlyos százezrekről beszélünk), így rendeltem egy Forma 1 autót (ami sajnos csak hátul hajt) és hozzá kiegészítőket.

Ez lett az XRAY X1 2017. Minden másodpercét imádtam az építésnek, jó volt nagyon. Sajnos az anyagiak megkövetelték, hogy ilyen autót vegyek, ha már ragaszkodtam a márkához. Viszont olcsóbb hozzá a futóműállítópad (mert csak az első kettő kereket lehet állítani) és csak egy olajos gátló (lengéscsillapító) van benne. Vettem hozzá sok kereket, gyakorolgattam az Árkád parkolójában, az utcában, mindenhol, hogy tudjam rendesen vezetni. Mivel csak hátul hajt, ezért nagyon nehéz irányítani, nem úgy van, hogy húzóm neki azt megy. Természetesen ezzel is hoztam érmeket haza, de ebben a kategóriában már vért izzadtam egy dobogós helyezésért. Szerettem, imádtam. Talán ezzel az XRAY autóval voltam a legtöbbet a versenyzésben.

Aztán beütött a krach. Elmentem az első MB-re (Magyar Autómodell Bajnokság) és lesérültem. Sajnos. Az első időmérőmön próbáltam felvenni a versenyt a kemény-maggal (az ország legjobb pilótái vannak itt, nagyon küzdöttem, de itt lehet nem lettem volna dobogós), amikor is a pódiumról megpróbáltam leszaladni az autómhoz, de elfelejtettem, hogy magasan állunk a lépcsőn. Meg is lett a baj, úgy kiment a bokám, hogy négy hétig sántítottam és még most is érzem a sérülés helyét. Ez volt 2017 október elején. Aztán jöttek a hírek, hogy más motort és szabályzót kell venni a 2018 évtől az autóba. Ezek kötve vannak a szervezők által és néha gondolják magukat és váltani kell, újat kell venni. Itt elgurult a gyógyszerem és Égi jelnek vettem a sérülést is. Eladtam mindent.

Ezt nem kellett volna. Ugyanis a legjobb márkájú felszerelésem és autóm volt. Egy hét alatt az utolsó anyacsavarig mindent eladtam. Ez ritka ebben a hobbiban. Rengeteg pénz visszajött még úgy is, hogy szinte féláron adtam el mindent. Akkor csapott arcon, hogy egy autó árát locsoltam a hobbiba bele. Viszont az a sok élmény megfizethetetlen volt amiket a versenyeken szereztem. Tehát novemberre már egy szem távirányítós autóm nem volt, egyedül a mini drónjaim maradtak meg.

Idén februárban rátaláltam egy jó vételre a jófogáson. Egy Traxxas Rustler VXL, kiegészítőkkel, szerszámokkal ,akksival és töltővel. Most viszont elhatároztam, hogy ez megmarad és soha nem fogok túladni rajta, mert később megbánnám. Sajnos később kiderült, hogy a motor és szabályzója kicsit beteg az autónak. Elgurult a gyógyszerem és túladtam az autón, DE rendeltem egy ugyanilyen Rustlert amerikából, így egy új autóm lett, sok-sok alkatrésszel, amit tényleg nem adok el. Semmi baja, mindig tisztán tartom, vigyázok rá. Ő az állandó “csapatós” haverom, ha gondolok egyet kimegyek a határba és megfingatom szegényt, nekimegyek mindennek és ugratgatok a buckákon. Tényleg sok Traxxas cuccot rendeltem hozzá, plusz kereket, kasznit, amit gyönyörű rózsaszínre fújtam le, így tényleg maradnia kell.

Aztán jött egy idióta gondolatom. Kell egy karbonalvázas túraautó a polcra dekorációnak, amit ledekkel világítok majd meg. Természetesen egy XRAY-re gondoltam. Meg is vettem az egyik versenyzőtársam T4 2017 autóját, amihez egy valag tuning- és pótalkatrész járt. Ismét elkapott a gépszíj: “nem lehetek ilyen hülye, hogy ennyiért veszek egy díszt a polcra, építsük is meg rendesen, majd néha kijárunk megfingatni a versenytársakat”. Tehát az egyik legnagyobb webshopban elkezdtem bepakolni a kosárba az összes létező HUDY kiegészítőt ami csak kellhet a versenyzéshez.

Erről fogok még írni, hogy mik kellenek a versenyzéshez és az autómodellezéshez, mert nem az autó a legdrágább tétel ebben a sztoriban, még akkor sem, ha az 540 eurós versenyrollert veszed meg. Szóval most itt tartok, hogy van két autóm. Az egyik teljesen menetkész, szépen teszi a dolgát, nem kell aggódnom, ha eltörik valami, mert van egy valag alaktrészem hozzá. Ez a Traxxas Rustler. A másik pedig a polcra szánt T4, amihez szintén sok alkatrészem van, de nincs még távirányítóm és motorom hozzá. Ezeket majd ősszel fogom beszerezni, nyár végén. A legjobb autóba, csakis a legjobb kiegészítők mehetnek, így nem akarok hirtelen egy vackot venni. Tehát ősszel már repeszteni fogok a pályán, az újdonsült versenyfelszerelésemmel. Már most azt üzenem a srácoknak, hogy kössék fel a bajszukat, megizzasztok mindenkit. 😃

Blog, Modellezés

Traxxas Rustler – Havazás, dagonyázás

2018-02-18

Az utóbbi évben ismét visszatértem a modellezéshez. Tavaly versenyeztem is, komoly felszerelésre és autóra tettem szert, de idő hiányában lemondtam róla az év végén. 2018 viszont úgy kezdődött, hogy muszáj vennem valami nyüstölni-való modellt, mert stresszlevezetésre és mosolyfakasztó tevékenységre szükségem van. Arra pedig egy ilyen Off-Road modell a legjobb.

Az új szerzeményt ki is vittem a szabadba és olyan Traxxas stílusú videót fabrikáltam hozzá.

A videó

Úgy gondoltam, hogy készítek egy ilyen videósorozatot, ahol ötleteket, tippeket adok a kezdő modellezőknek és megosztom az szerelési vagy éppen a szenvedési élményeimet a nagyérdeművel. Jelenleg nincs ilyen csatorna az országban, így a piaci rés meg van, már csak jól kellene csinálni és rendszeresen felvenni az eseményeket. Hátha bejön!